OM: 203062 Telephely: 006

Velünk élő Trianon

Kedves Diákok! Kedves Kollégák!

Jöhet idő, hogy emlékezni
bátrabb dolog lesz, mint tervezni –
bátrabb új hont a múlt időkben
fürkészni, mint a jövendőben – ?

Így kezdődik Juhász Gyula: Haza a magasban című verse. Talán egy picit pesszimista a kép a jövőről, ahogy 1920. június 4-én talán a magyarok többsége is kilátástalannak látta a saját és a nemzete jövőjét. 100 éve volt. Az alapvető tényeket mindannyian ismerjük. Kell-e ezen ma elmélkednünk? Ránk tartozik? Van a mai nemzedéknek felelőssége ebben a kérdésben?
Kérdések, kérdések, s csak ritkán találunk válaszokat. De legfőbb kérdés mit tehetek ma a 100 éve történtekkel kapcsolatban? Szinte semmit, keveset, s mégis sokat!
Valld magad magyarnak, s tégy is érte. Például június 4-én 16:32-kor, a béke aláírásának percében állj meg egy pillanatra, s gondolj arra a magyar honfitársadra, akinek ma Kárpátalján nincs lehetősége arra, hogy magyarul tanulhasson, vagy azokra a székelyekre akik mindeddig sikertelenül küzdöttek az őket megillető autonómiáért, vagy arra a budapesti sorstársadra, aki ugyanígy megáll egy percre, s lélekben talán ugyanarra gondol mint te. Mindezek láthatatlanul összeadódnak, s erősítenek mindannyiunkat. Gondolj csak arra, hogy neked milyen jól esik
amikor gondolnak rád.
De az is sokat érhet, ha június 4-én 20:15-kot megnézed a Beszéd című filmet, s így lélekben átélheted azt az időszakot, ami a trianoni békét közvetlenül megelőzte.

Juhász Gyula az irodalomban látta meg ezt az összekapcsolódást:

Mi gondom! – áll az én hazám már,
védőbben minden magasságnál.
Csak nézelődöm, járok, élek,
fegyvert szereztem, bűv-igéket.

Már meg is osztom, ha elmondom,
milyen e biztos, titkos otthon.
Dörmögj, testvér, egy sor Petőfit,
köréd varázskör teremtődik.

Azt kívánom, hogy a hazánk köré is varázskör teremtődjék.

Dorner Kornél
igazgató